Nyári munkák

Nyári munkák

Szokás volt, hogy a nyári szünidőben a diákok munkát vállaltak, már kisdiák korukban. Magam is így tettem, hiszen otthon elég sanyarú volt az anyagi helyzet. Így vállaltam munkát egy nyári hónapra az Erdőgazdaságnál. Síkfőkút környékén kellett soproni erdész-hallgatókkal felmérni az erdőket. Figuránsok voltunk, azaz hosszú póznákat vittünk, amiket az egyetemisták instrukciói alapján rendre felállítottunk a kijelölt pontokon, míg ők műszerrel mérték a távolságot. Reggel hattól este hatig dolgoztunk az erdőben. Szállásunk egy erdészházban volt, igazán szép, romantikus környezetben. Az élelmezést is ott kaptuk, bográcsban főtt ételeket ettünk, forrásvizet ittunk. Esténként persze tábortűz, ahol az egyetemisták tanította diákdalokat, meg népdalokat énekeltünk. Emlékezetes, jó munka volt. 13 éves voltam ekkor.

Aztán egy nyáron - már középiskolás voltam - az egri vár helyreállítási munkáihoz kerestek segédmunkásokat. Elvállaltuk osztálytársaimmal, és egy hónapon át csákányoztuk, rakodtuk, hordtuk a földet a Földbástya újjáépítésénél, aztán amikor ez megvolt, hordtuk a követ meg a maltert a falak építéséhez. Különleges kőműves brigádnál dolgoztunk, akik elmesélték, hogy ők a Műemléki Felügyelőséghez tartoznak, egyedül ők tudnak például lőrést falazni az országban. A földkitermelésnél rengeteg csontot és cseréptöredéket találtunk, ez utóbbiakat külön kellett gyűjteni egy üres cementes zsákba, és a régészeknek leadni. Ők aztán a várudvaron üldögélve egy asztal mellett mosogatták, illesztgették a cserépdarabokat. Ha valaki érdekesebb darabot talált, ágyúgolyót, törött kardot, vagy egyéb fémtárgyat, azt külön díjazták. (Egyszer talált egyik társunk egy ágyúgolyót, harminc forintot - a napi bérünket - kapta érte.) Még ma is, ha a Földbástyán járok, eszembe jut ez a nyár.

A földkitermelésről jut eszembe, hogy itt elég sok cserép pipafejet és cserép szopókát találtunk, némelyiket teljesen épen. Török pipának hívták ezeket, noha a származásuk nem nyúlt ilyen régre. Az 1700-as években ugyanis a vár kaszárnya volt, az itt állomásozó katonák használták ezeket az olcsó pipákat, amiknek feje és szopókája cserépből készült, a szára meg fából. A fa elkorhadt, a cserép megmaradt. Néhányat én is zsebre tettem, máig megvannak valahol régi dolgaim között.

Ugyancsak középiskolás korom egyik nyarán vállaltunk munkát a Városi Tanácsnál, utcafelmérők voltunk. Végig kellett járni az utcákat, mérni a hosszukat, útszelvényt rajzolni, szélesség, padka, árok stb. s ezt mind lejegyezni egy füzetbe. Egy nap 6-8 utcát mértünk fel. Nem hajtott senki, délre már készen is voltunk a napi adaggal. Aztán rájöttünk, hogy elég megszámolni a villanypóznákat, két pózna köze 30 méter, így gyorsabban végezhettünk. Délben már a strandon üdültünk.

Sokkal jobb sorunk volt, mint Hidy Pali osztálytársunknak, aki a jegeseknél vállalt nyári munkát. Akkoriban még nem léteztek a mai elektromos hűtőszekrények, csak jégszekrények, amiket jéggel hűtöttek. Tehetősebb családoknál voltak csak ilyenek. Naponta, kétnaponta szállították ezeknek a hasábokba fagyasztott jeget egy kisteherautóval. Pali barátunk ilyen szállításokat végzett. Reggel hattól hordta ki a jeget a megrendelőknek. Nehéz munka volt.

Dolgoztam még a Zöldért-nél is egy rövid ideig, ahol zöldséget és gyümölcsöt szállítottunk a vidéki boltoknak teherautóval. Elég nehéz munka volt, megpakolni a teherautót, majd lerakni az árut a boltoknál. De gyümölcsöt annyit ehettünk, amennyi belénk fért.

Ezek a nyári munkák számomra csak egy hónapot jelentettek, így aztán még maradt időm az igazi vakációra.